Németh László Elméleti Líceum

Válasszon nyelvet

NemethLaszloNémeth László Nagybányán 1901. április 18-án született. Édesapja, Németh József (1873 - 1946), a nagybányai Magyar Királyi Állami Főgimnázium tanára, édesanyja, Gaál Vilma (1879–1957), tisztviselő család gyermeke. 1901. június 2-án keresztelték. Családjával 1904-ben Szolnokra, 1905-ben a fővarosba költözött. 1920 februárjától a budapesti egyetem bölcsészkarán francia-magyar szakos hallgató, de áprilisban átiratkozott az orvosi karra. 1925-ben doktorrá avatták. Egyetemi tanulmányai mellett foglalkozott verselméleti kérdésekkel, novellákat, színműveket írt, köztük egy Dózsa-drámát. 1925 decemberében a Nyugat novellapályázatán a Horváthné meghal című paraszttörténetével első díjat nyert. Cikkei, könyvismertetései jelentek meg 1926-tól a Nyugatban, a Protestáns Szemlében, a Társadalomtudományban, később az Erdélyi Helikonban és a Napkeletben is írt, ez utóbbinak 1931-ig vezető kritikusa volt. Tanú címmel 1932-ben lapot indított, amelyet egymaga írt és szerkesztett, 1937 tavaszáig 17 kötete jelent meg. A Tanúban fejtette ki társadalmi reformeszméit, a „minőség forradalmának" eszméjét. Az értelmiség társadalmi vezető szerepét vallotta. Elmélyülten foglalkozott a magyarság helyével Kelet-Europában, alaposan megismerte a szomszédos népek kultúráját, irodalmát. Hivatástudata, impozáns műveltsége, gondolatgazdag, képdús esszéstílusa jelentős hatást gyakorolt kortársaira. Díjai: Baumgarten-díj (1930), József Attila-díj (1950), Kossuth-díj (1957), Herder-díj (1965), Batsányi-díj (1968). Regényei: Emberi Színjáték, Gyász, Bűn, Iszony, Égető Eszter, Irgalom Drámái: Bodnárné, II. József, VII. Gergely, Villámfénynél, Pusztuló magyarok, Papucshős, Erzsébet-nap, Széchenyi, Eklézsia-megkövetés, Husz János, Galilei, Az áruló, Petőfi Mezőberényben, Apáczai, A két Bolyai, Csapda, Gandhi halála, Nágy próféta, Utazás Nagy család, Harc a jólét ellen, Szörnyeteg Esszékötetei: A minőség forradalma, Készülődés, Kisebbségben, Sajkódi esték, A kísérletező ember.